(nem vagyok fajsúlyos, mint András).
Azóta csak lézengek holtan,
szövegelek folyton, mert nincs más.
Boldog voltam majdnem egy hétig.
Szinte folyton a légen jártam,
volt, hogy fölrepültem az égig,
mint András, Jadvigámat láttam.
Messze fújta a szél el tőlem
ölembe hullott boldogságom;
sosem csalódom többé nőben,
előttem csak Jadvigám látom.
Homályos minden már a hídról,
pára gomolyog a hegyek ormán.
Nem feledkezhetem a kínról,
melyet egykor Jadviga rótt rám.
Lassan a ködbe fullad minden:
barátság, egykor volt szerelem,
de Jadvigámat őrzöm: kincsem,
és amíg élek, nem feledem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.