Csak a csípőjét tudnám feledni!
Mellei ívét, szeme mosolyát
mára szinte elnyelte a semmi;
tudom, most azt mondod nekem, nahát!
Talán Anna hangja volt oly selymes,
mint az övé, mint amilyen a rét
Juhásznál. Olyan mélyen keserves,
hogy nem élhetjük folyton a mesét!
Csak a csípőjét tudnám feledni,
két apró kezét kezeim között,
kék szín ruháját, és azt a semmit,
ami, hogy elment, helyébe költözött!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.