Folyton sikolt, dadog, üvölt a Lét.
Mint őrült motyog, forog, saját húsát tépi,
ahol te nem látsz mást, csak tündérmesét.
Nem hallod?
Döccen, csikorog a ritmus, a rím.
Sínen kerék sikolt, míg átrobog,
s a fényeket vörösre festi a kín.
Nem hallod?
Itt kis madár nem csacsog, dalol,
csermely nem csobog, nem pompázik virág.
Ha itt hagyod, meg is értem valahol.
Nem hallod?
A részeg nyomor öklend a versben.
Nem mondhatom el szebben, mint tudom,
csak köznapi módon, darabosan, nyersen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.