Tavaly még itt legelgetett
egy első fű csikó.
Mára már mindent belepett
a dér-lehelő hó.
A fű, a fák már hó alatt,
és a kis csikó hova?
Szekeret húz, jármokat
vett nyakba. Jövője oda.
Tavaly tavasszal lábra állt,
még üdén, szinte remegőn,
holnapra már csak a halált
várja a hideg levegőn.
Így múlik el az életünk.
Rövid, mint tiszavirág
élete: jövünk, megyünk.
Lesz-e sírunkon virág?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.