Ne hidd, hogy bármi változott,
hogy Napom leáldozott!
Vagyok, mint szélfútta levél,
fagyott, ha jön a téli szél,
bár szemem tavaszra rácsodálkozott.
Ne hidd, hogy elfeledhetem
azt az időt veled, velem!
Tudom, hogy rég volt már a dél,
itt az ajtón kopog a tél,
de az emlék megmaradt nekem.
S ne hidd, hogy én még azt hiszem,
lehetne szebb az életem!
Tudom, hogy rég elmúlt a nyár,
és rám a tél fehérje vár:
nem érdekel, mi lesz velem.
Itt nem változik már semmi sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.