sírt a bíbor egér.
- Nem fújtam be zölddel a fákat?
Vagy ennyi még belefér? -
szólt a szivárvány kék színe mellől
a sárga pirulva le rá.
- Sajna, mire az egér felnő,
szürkén nő a virág.
- Menj el gyorsan az esztékába! -
az orgona szólt szelíden.
- Szemüveg nélkül a fejed kába
marad, én úgy hiszem.
- Én elviszlek - mondta a felhő.
- Nézd, hogy ragyog a nap!
Húzd csak kis hegedűdet elő!
Leszel még boldogabb.
- Köszönöm, felhő, ne strapáld magad!
Bár jó, hogy vagytok nekem,
de bőröm köznapi bíbor marad,
ha nincs bennem szerelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.