Hogy mulatni voltam a minap egy este,
lányok ültek velem, erősen kifestve.
Egy hang, ahogy erős szeszeket nyakaltam,
dörrent rám: dolgod van: haza a magasban!
Illyés Gyula verse ötlött az eszembe.
Mit hozok e korcsmán jövő nemzetemre?
Folyton csak vergődöm itt lent e ragacsban,
pedig nincs, ahol kell: haza a magasban.
Dörögjenek reád kufár, álnok gondok
vonszold béna lábad, sose legyél boldog,
bámulj nercbundákat irigy kirakatban,
mindig van egy munka: haza a magasban.
Vesszen hited mélyre hamis szerelemben,
jövőd legyen sötét, amitől megretten
lélek, érzi magát mind borzalmasabban,
nincsen más utad, mint haza a magasban.
Tagadjanak társak, űzzenek el innen,
vesszen el világod, ha rokonod sincsen,
nem élhetsz meg sehol sosem egymagadban.
Csak egy van mi megold: haza a magasban.
Folyik a kísérlet, hogyan éljünk másként,
vissza-vissza nézünk pálfordulásként.
De hiába volna minden tesztszakaszban,
tudd, hogy más út nincsen: haza a magasban.
Vádol a nép megint, zavarog az utca,
elkapnak valakit, olyan sok a cucca.
Akármiként is élt, nehogy fölakasszam,
és ne én legyek ott fönt: haza a magasban.
Elakad szekerünk kátyúban az úton,
a szívem megszakad, oly erősen húzom.
Bár magamat érzem mind borzalmasabban,
tovább kell, hogy toljam: haza a magasban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.