elébed áll a szép Lehet.
Belülről éget már a Kincs
letenni drága terhedet.
És itt az Ős Dilemma néz,
a két szemével. Rád kacag,
a hangja édes, mint a méz:
"Te vándor légy, ne árnyalak!"
A zord Muszáj a földre ver,
a büszkeség hiába már:
a Lét előtted elhever,
de végül újra Semmi vár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.