Szküllán, Karibdüszön,
Cerberoson túl már
támadt rám tűzözön.
Szépen zengett dalom
a Hádész urának,
visszaadta nékem,
kit elvett magának.
Már kifelé érvén
megállt, visszanézett,
halálában sosem
látott olyan szépet.
Ott maradt meredten,
mintha sóból lenne.
Azóta énekem
nem zeng vissza benne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.