Patkány oson a fűben.
Támad a fekete hajnal.
Én már éveket tűrtem
elhallgatott jajjal.
Vérem veszik virágok:
tövisük szúrja szívem,
pedig mindent kitárok,
és elmagyarázok híven.
A patkány, mint a vérrák
- több foga van, mint nékem -,
minden holnapot szétrág.
Vajon azt megérem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.