Fölgyűrődik az út is előttem,
amikor lábammal rálépek,
csakhogy életem már levegőtlen,
így hát többé vissza se' térek.
Mennyi kaland vár rám a világban,
ha túljutok életem peremén.
Hiszen úgysem ébredünk ziláltan:
más úton járunk már, te meg én.
Fölgyűrődik az út is előttem,
szakadék nyílik a hátam mögött.
Elmennék, bár nem vagyok felelőtlen,
de életembe a semmi költözött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.