minden csupa virág.
Nem ilyen létet akartam:
várni egy életen át.
Fönn, a fenyőfa ágán
csacsogón szól a rigó,
csak a szívem hideg márvány,
bár hiszem, hogy élni jó.
Picinyke, fehér virágok
nyílnak a domb tetején,
s én szürke gondokat rágok,
mert nincs a szívemben remény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.