2014. április 1., kedd

Tavasszal a parkban

Lám, odakint a parkban
minden csupa virág.
Nem ilyen létet akartam:
várni egy életen át.

Fönn, a fenyőfa ágán
csacsogón szól a rigó,
csak a szívem hideg márvány,
bár hiszem, hogy élni jó.

Picinyke, fehér virágok
nyílnak a domb tetején,
s én szürke gondokat rágok,
mert nincs a szívemben remény.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.