Az élet úgyis kínnal van tele.
Maga után húzza, mint a spárgát;
az embernek már kilóg a bele.
Ki a fasz akarja, hogy megváltsák?
Én jól vagyok úgy, ahogy szenvedek,
értelmetlenül, mordan komoran.
Nem érdekel az sem, hogy bennetek
ez a hangulatom mit is fogan.
Nem érdekel már megváltásotok,
számomra úgysincs semmilyen remény.
Ebben sem lehetek már társatok,
maradjon életem komor, kemény!
Cserébe majd senkit sem vádolok:
magam leszek szenvedésem hegyén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.