Letépném a mosolyodat,
hogy tárcámba rejtsem.
Neked minek?
Nekem szükségem lenne rá,
amikor rám vicsorog a csend.
Mi rejlik arcod mögött?
Akkor majd megtudom:
vér, kötőszövet vagy irgalom?
Fájdalom? Közöny?
Ami elmúlt, van még hozzá közöm?
A messzeség állt közénk,
a vákuum üvegfala;
vonattal,
zsebórával föl nem törhető.
Széttépném a csendet,
hogy mosolyodba rejtsem.
Nekem minek?
Nincs (mindig) rá szükségem,
azt hiszem.
Mi rejlik mélyén?
Megtudom vajon?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.