Nem csiszoltam gyémántot soha,
engem sem csiszoltak meg az évek.
Így maradtam érdes, ostoba,
mást sértettem fel, csak attól félek.
Sötét tűzben lapom nem ragyog,
mert fényt nem szórnak szerte síkjaim,
szabálytalan sokszög-test vagyok,
csak gördülök a lelkek hídjain.
Hogyha kézbe venne ékszerész,
bár üveget is vágnak sarkaim,
álmom sem lenne nagyon merész,
hogy formát kapjak munkapadjain.
Gyémántot sosem csiszoltam még,
és nemessé kéz engem sem csiszolt.
Fénylek. És ha eljön majd a vég,
a vágókorong majd rajtam sikolt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.