I.
Ragyogó szeméből
millió karát csillogott felém:
izzó csillagok az égről,
amikor dús illatok szárítják tavasszal
a múlt sarát.
Amíg a dágvány még meg nem szárad,
visszatart, nem ereszt.
Egészen az emlék-áradat
ne emésszen fel
minden jövőbe néző vágyat!
Nem lesz üres az ég,
ha a szívem pitvarában
most a semmi dúl is, soha.
Ha elhagyott minden hívem,
s a világ kivet,
még akkor, úgy is,
az égre nézve,
faragjam rímem,
igy legyek a hiányra immúnis!
***
II.
Ragyogó szeméből millió karát
csillogott felém: izzó csillagok
az égről, amikor dús illatok
szárítják tavasszal a múlt sarát.
Amíg a dágvány még meg nem szárad,
visszatart, nem ereszt. Egészen
az emlék-áradat ne emésszen
fel minden jövőbe néző vágyat!
Nem lesz üres az ég, ha a szívem
pitvarában most a semmi dúl is,
soha. Ha elhagyott minden hívem,
s a világ kivet, még akkor, úgy is
az égre nézve, faragjam rímem,
igy legyek a hiányra immúnis!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.