Verset írok

Verset írok,
a színeket
keverve össze, mint a festő.
Fehér papírok,
újságok széle rám nevet,
hisz tollam világokat teremtő.

Magamnak építem világom:
nyüzsögjön benne néhány száz csoda;
szívemnek ajtaját kitárom
a versben: te is betérhetsz könnyedén oda.

Nem érdekel,
hogy írok-e olyan modorban,
mint egy költő,
s ha kérdezel,
a válaszig, amely már nem mogorva,
eltelhet néhány emberöltő.

Minek a válasz?
A kérdésedre megtalálhatsz
minden feleletet versben,
s nem is túl száraz:
prózában sem mondanám el
pontosabban, szebben.

Verset írok,
hogy leírjam önmagamnak,
miként is gondolkodom most a nagyvilágról,
amíg csak bírok,
és van forrása bennem dalnak,
amely ünnepel, vagy vádol.

(Aztán, amikor majd a férgek falnak,
mindegy lesz úgyis, hogy ki az,
aki leköpdös,
és ki az, aki meggyászol).