Mysty Kata verse nyomán
Homokfutás az életünk.
s belőle mit sem érthetünk,
csak bambán nézhetünk.
Magunk után hagyott nyomok?
Megértem, miért vagyok nyomott:
létem nem összefogott.
A szél befújja léptemet,
homokkal mindent eltemet,
mire elérem végzetemet.
csak homokvár az életem,
akárhogyan is építem,
sorsom csak játszik velem.
Bármikor jöhet egy szélvihar,
amely nagy széltölcsért kavar,
és égbe emel hamar.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.