bármily karom szaggatta fel szíved.
Ha elmarad, fáj, hogy elveszíted,
még ezért szólnak majd sóhajok
egy darabig, mire belefullad
a szürkeségbe ismét életed,
elfelejted a kínzó éjeket,
sajgó lényed majd meggyógyulhat.
Már csak halovány emlék rezeg a
vetítővásznon, este, elalva,
szemed előtt nem ring már dereka,
nem érzed magad kifosztva, csalva.
Nem gondolod, hogy itt az ómega,
és nem hiszed, hogy az volt az alfa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.