Hámori István Péter: Darabokból rakott című verséből való.
"Menet közben, elágazáshoz érve,
mindig elfogy az ember összes érve",
és mindegy, hogy jobbra vagy balra ment el,
egy életen át harcol a kereszttel,
és hiába jönne ezer másik holnap,
nem adhat nyugvást semmi a latornak.
Az elágazáshoz gyakran visszatér,
de a fölismerés immár mit sem ér:
egyirányú utca a mi életünk,
vezető és térkép gyakran nincs velünk.
Arra jobb lett volna? Hiába tudnám,
hogyha elvesztem a kietlen tundrán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.