2015. június 7., vasárnap

Halmozódnak a mindennapok

Halmozódnak a merevlemezek
az ágy mellett, a polcon,
és zenei CD-kkel szinte telve a fal,
de így, lassan túl az ötvennyolcon
egyre nyugtalanabb leszek;
az ember nem tudja, még mit is akar:
elkap valami kényszer az írásra,
bár talán inkább ölelkezni volna jó,
de hiába tudom a helyzetem,
soha nem kenhettem másra,
hogy elment végül az utolsó hajó.

Hát csak halmozódnak az írások a füzetben,
akárcsak a merevlemezek a polcon,
a memória is emlékekkel van tele
így már túl az ötvennyolcon;
másnak nem annyira, mint magamnak üzentem,
és nem is vagyok túl elégedett vele,
hiszen az írás helyett még ölelni volna jó,
vagy legalább tenni, amire büszke lennék,
ha van még olyan ebben az életben,
mert lassan elmegy az utolsó hajó,
és egyre sötétebbek lesznek az esték.

1 megjegyzés:

  1. Csárli szerint egy egy kikötő még beleférne az ember életébe. Ezért jó a tengerésznek...meg aztán ölelnék én is, de kérdés: akarják e ölelésem? Atyai tanácsaimat szeretik, de hogy ölelés....ugyanmár, ne rontsam el a táj összhangját...

    VálaszTörlés

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.