2017. június 8., csütörtök

A Homok Asszonya

Lehetne ő is a kékítős asszony,
aki fát vág, begyújt, vizet hord,
hogy holnapra nagy kenyeret dagasszon,
mióta csak elhagyta a gyerekkort.

Dagadó ruhát fel padlásra nem visz,
verssorok áradnak szívéből folyton;
Róma számára oly messzi, mint Memphis,
néha talán elmereng még a volton.

Ahol a Homok Költője villámlott,
és áradt, oda gyökerezett hangja.
Tartása egyenes, a szíve áldott,
konok, büszke, és szelíd, akár apja.

Ha, mint dagadt ruha a Mama körül,
kering dala, minden gyermeke örül.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.