Csak sötétedéskor
jött a vízből ki a kőre,
amikor a Nap már
tenger alá bukott.
Alakjára az égő égbolt,
- cseppektől volt nedves még a bőre -,
egy pillanatra
glóriát húzott.
Ha égre szállt a Hold,
ő vízbe csobbant egykettőre,
gyorsan el is elmerült,
de alkonyatkor, másnap, időre,
felglóriázva megint sziklájára ült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.