Két kézbe fogva

A belét "két kezébe fogta"
egy vasárnap délután,
hirtelen felordított,
majd az óvóhelyre rohant vele;
elesett, és rángva kiszenvedett.

Gránátszilánk. "Így végzed  majd te is",
ha a "tátott tőke sárga szája"
ismét ránk lehel.

Dédapád volt, "korán meghalt",
mert háborúban korán haltak.
Egy golyót kapott vagy szilánkot,
más a gáztól hányt ott véreset.

S "a bögrét két kezébe fogta"
egy vasárnap délután,
csendesen felordított,
fejét rázva ült a félhomályban,
homlokán az izzadtságnak cseppje csorgott.
Arcát temette két kezébe
asztallapra hajtva,
majd felállt,
hogy elkergesse látomásait.

Mert a létet nem csak kívül,
de belül is rothaszthatja rossz.

S a fejem két kezembe fogva
nyomnám el fülzúgásomat,
és írom sort sor alá tapogatva, csak róva
semmi verseimet.

Tragédia. Így végzem majd én is,
hogyha a zúgás elviselhetetlenné válik.

Fejét a két kezébe fogva néz le Istenünk:
ímé az ember!
Ecce homo!
Csak szenvedünk.