Töretlen ívű görbén száll a fecske
az égen fent, csapongva esti fényben.
Már éltem én is életem nevetve,
amíg az alkony küszöbére értem.
A fecske őszre hosszú útra készül,
előtte sorba ül telefon dróton.
Verseim, akár a fecskék, majd végül
teljes sorba raknak engem ezen a módon.
Vajon íve életemnek töretlen,
mint a fecske röpte nyári ég alatt,
vagy megtörött a léten, mely kegyetlen,
és kecses ívén már tovább nem haladt,
s amíg a töréspont mind temetetlen,
röpülés helyett a vergődés maradt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.