Kezdő költő ne legyen öreg,
csontja gyönge, akár a törek,
fején a haj kese-szín fakó,
hasa akár két-három akó!
Legyen délceg, fekete legény,
a Nap csillanjon meg a szemén,
vagy egy karcsú, piros ajkú lány,
a fejében biztos az irány!
Fürgén hódítson meg egeket,
ne nézze, lesz-e aki temet,
versében a tűz és ragyogás,
szerelem lobogjon, semmi más!
Ne gondoljon halálra sokat,
ne magát szolgálja, másokat,
s előbb utóbb eljön az idő,
hogy az öregségbe belenő.
Kezdő költő ne legyen idős,
számtalan emlékkel viselős!
Ha szívében a jövő forog,
versében a nagyvilág lobog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.