kapaszkodtak a teherrel, egyszer valamin
összevesztek. Kiabálástól zengett a hegy,
visszhangzott erdő, elhallgatott a vörösbegy,
hátat fordítottak fák cserjék és a bokrok.
Aztán, hogy elhallgattak, az addigi boldog
zsongást ijedt, szinte bántódott csend vette át.
Nem juthattak föl estig a nyeregbe, tehát
sátrat vertek a nagy tó partján a hegy alatt.
Céljaikból aznapra már csak annyi maradt,
hogy egy sátorban átvészeljék az éjszakát.
A hegy és az erdő csendje maradt nyomott,
s éjfél után, ahogy az idő ballagott,
halk neszezés támadt mindenütt a fűben,
aztán elcsendesedett, mintegy kihűlten,
s mire a Nap a hegy fölé emelkedett,
a fű a tisztáson kiegyenesedett.
Megszólalt a vörösbegy is egy faágon,
és nyulak óvakodtak a rétre. Három.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.