Az édentől napnyugatra járok,
talpam alatt csak száraz homok,
de még visszahívó szóra várok.
Nem értem, miért vagy ily konok.
Hogy a Paradicsomból kiűztél,
összetörted egész életem.
Addig tavasz volt, távol a rút tél,
akkor érkezett fagyos telem.
Fádról édes almát szakítottam,
tudtam: tiltott ez a szerelem.
Megmérgeztem almám, magam ottan,
és bezárult az éden nekem.
Napnyugati sivatagban járok.
Mögöttem puszta, előttem árok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.