Elcsendesedett a zsongító kopogás,
már csak az éjszaka halk lélegzete hallik
a tágra nyitott ablakon át,
mint amikor hosszú idő után
egy zuhanyozás végén
bolyhos törölközővel itatja fel
bőrödről a vizet valaki.
Lekukucskál a telihold
az eloszló felhők mögül,
és az eső helyett
most annak a fénye csorog le a tájra,
sápadt ezüsttel árasztja el a nedves aszfaltot,
megcsillan a tócsák tükrében,
és visszaverődik a levelek fonákján.
Aztán újból elbújik
a sötét felhők mögött,
és magával viszi az össze csillagot is,
csak egy-egy kósza foton marad nyomában.
Nem tarthattam vissza kötéllel.
Elment tőlem végleg.
És most csend van, éjszaka,
közeleg az éjfél.
Senki nem tudja rajtam kívül,
hogy nálam meddig esett,
és melyik percben
állt el az eső.
Hosszú szárazságot jósolnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.