2017. június 9., péntek

Fura madár

Annyiféle, mint maga az ember.
Körülötte kitartóan kering,
vállára leszállni sokszor nem mer,
és ha megpihent, elröppen megint.

Szárnyaival lelked cirógatja,
máskor pedig a szívedből zabál,
észnek, tanácsnak nincs foganatja,
jöhet, amíg el nem jön a halál.

A kétségek sötét völgyébe ejt,
majd elragad és a csúcsokra visz,
akinél járt, az semmit nem felejt.
akit elhagy, már semmiben nem hisz.

Nincsen vadász, aki azt befogja,
bármikor lehetsz szerelem foglya.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.