számtalan versemben tollhegyre én.
Remélem, túl sokszor nem írtam szemetet,
ha a vers nem is szállt könnyedén.
Szavakat raktam szakadhatatlan sorba.
Kitöltötte szinte az életemet.
Soha sem fojtottam magamat sörbe.
Szavakkal láncoltam le állatomat.
És most egy vers megint magáról.
Hát , ebben sem dadog benne a lét,
ami emel, máskor meg legázol.
Néha meg elbújik a szemét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.