Élsz vele, de kérdezed:
mi vezetett erre.
Életed nem élvezet,
s bár nem mész érte perre,
de este, hogyha fent a Hold,
feléled újra, ami volt,
ott holt az élő, él a holt,
és mindent jól megértesz.
Ma már talán a lét falán
elfakult az írás,
lángbetűkkel, nem palán;
nyomában jár-e sírás?
Könnyűnek találtatol,
magad már nem áltatod,
a szenny rajtad is áthatol.
Magad hiába véded.
Hogy élsz-e még, és félsz-e még,
az nem kérdés ma már.
A választás az elmúlt rég,
s hiába vagy szamár,
csak éled, ami jut neked,
ami jön elviseled,
hordozod a terhedet,
nem vársz semmire már.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.