A posványosi beszéd

"Korunk minden politikai tapasztalata az egész világon antiliberális." Eltekintve attól, hogy aki mondta, képtelen "korunk minden politikai tapasztalatáról" beszámolni, valamint attól, hogy képtelen adekvátan kifejezni magát magyarul: hogyan lehet egy tapasztalat (ráadásul minden tapasztalat!) antiliberális? Az antiliberalizmus gondolkodás- azaz ítélet alkotás mód és nem tapasztalat, de ehhez a magyar nyelv fogalomrendszerének anyanyelvi szintű ismeretére lenne szükség, nem olyanra, amilyennel - hallhatólag - miniszterelnökünk rendelkezik.
Orbán szövege egyébként Benito Mussolinitől származik, aki a Fascizmus doktrinája című eszmei alapvetésében írta: "ha a demokrácia azt jelenti, hogy a népet ne szorítsuk ki az állami életből, akkor e sorok írója méltán definiálhatja a fascizmust szervezett, központosított, tekintélyen alapuló demokráciának."
A gond az, hogy a demokrácia NEM azt jelenti, hogy a népet ne szorítsuk ki az állami életből, hanem azt, hogy döntési - valódi döntési - helyzetbe hozzuk, azaz ellássuk mindazokkal az információkkal,  és körülményekkel, amelyek használatával racionális döntésekre lehet képes az állami és társadalmi életet, valamint saját sorsát illetően.

Nos ezt NEM teljesíti sem Mussolini, sem Orbán fasizmusa.

"megpróbáljuk megtalálni a Nyugat-Európában elfogadott dogmáktól és ideológiáktól elszakadva, tőlük magunkat függetlenítve azt a közösségszervezési formát..." - mondotta Orbán Viktor föladva a magyarság évezredes álmát, amely államalapítónkkal kezdődött és amely Európához kívánta kötni a magyarságot.Helyette az új cél: a szabadságot korlátozó, a tőke koncentrációját magas fokon működtető Oroszország, Szingapur, Kína, India és Törökország, amely államokban - talán Szingapur kivételével - a társadalom szerkezetére végletesen jellemző a kevesek gazdagságának a milliók nyomorával való szembenállása.

A munkaalapú államokat ismerjük: Ez volt a Szovjetúnió, Kína (amely egyébként is példakép), Észak-Vietnam, Észak Korea és a Vörös Khmerek (a Khmer hazafiak? ) Kambodzsája. Hasonló "munkaalapú" államok még a történelemből a fáraók Egyiptoma, és Hitler Németországa.

El kell ismerni, a kormány azon igyekezete, hogy "az emberek személyes munkája és érdeke, amelyet el kell ismerni, a közösség, a nemzet életével szoros összefüggésben álljon", jó úton halad a volt KISZ-vezető Rákosi elvtársának nyomdokain. Akinek pedig személyes érdeke, munkája nem áll majd szoros összefüggésben az államéval (és efelől, nincs kétség, hogy ki fog dönteni), az kiírta magát a közösségből.

Ez a megközelítés nem, hogy "nem teszi ezt az ideológiát az államszerveződés központi elemévé", hanem automatikusan akként értelmezi, amint az állam egyes számú köztisztviselője beszédének központi gondolata jelzi. Orbán úr tehát megint csúsztat (azaz magyar szóval mondva: szemérmetlenül hazudik), hiszen "az államot nyilvánvalóan valakiknek ....vezetőknek kell megszervezni és irányítani". Azaz, amikor ezek a valakik kijelentik, hogy "az ember személyes munkája és érdeke... összefüggésben kell álljon" a nemzet- azaz az állam - azaz az államot szervező vezető érdekével, már ellent is mondott saját magának.

A fizetett politikai aktivisták említése hallatán deja vu érzése van a polgárból ismét alattvalóvá devalválódó hallgatónak: mintha Rákosi elvtársat hallaná ágálni a "külföldi" imperializmus ügynökei ellen, aki "fizetett politikai aktivistákként" "meghatározható külföldi érdekkörök" számára dolgoznak. Ez Orbán úr véleménye a magyar civil társadalomról, és általában a polgári létről. Ez a gondolatmenet meglehetősen hasonlít Kovács törzsőrmester 1975-ös gondolatmenetére, gyaníthatóan onnan származik, mint az egykori KISZ titkár elvtársból antiliberális (bocsánat: illiberális) féldiktátorrá pöffeszkedett Orbán több más egyéb politikai-erkölcsi alapvetése is a Magyar Néphadsereg már akkor is primitívnek számító politikai fejtágítóiból származik.

Orbán nemzetvezető szerint a liberális szitokszó. Szerinte nem azt szabad, ami másnak nem árt, hiszen ki dönti el, hogy mi árt másnak? Ennél jóval hatékonyabb tehát, ha ő dönti el, mit szabad, és mit nem. Volt ez már így a magyar történelemben. Néhányan - közöttük a néhai Orbán Viktor is - pontosan azért vettek részt a manapság rendszer változtatásnak nevezett - ezzel kicsinyített  folyamatban, hogy ne Kádár elvtárs és fizetett vazallusai mondják meg, miről mit kell gondolni. Néhai, mert mára ez az Orbán Viktor halott. Agyhalott. Mára nyilvánvalóvá vált, hogy Orbánnak azért rendszerváltoztatás a rendszerváltás, mert Kovács úr(?) és felesége számára valóban mindegy, hogy Orbán elvtárs vagy Kádár úr mondja-e meg, miről mit gondoljon.

Tehát ez a beszéd pontosan jó volt arra, "hogy önök is pontosan tudhassák, hogy az álarcok mögött kik a valódi karakterek."



A fenti feljegyzések három éve íródtak, a posványosi beszéd után, amelyben az illiberális szörnyeteg már kivicsorította hústépő szemfogait, csak a leendő hús nem volt hajlandó meglátni azokat.
Hiába: dobj bele egy békát a zubogó, forró vízbe, kiugrik belőle, és semmi baja nem lesz. De tedd bele lanngyos vízbe, majd lassú lángon melegítsd a vizet. Puhára fő benne, hogy észre sem veszi.