Nincsen változás,
ha az érdek szabja meg a képet;
rothasztja epe-zöldre a szellemet,
szemrést szűkítve lőrésbe
bozontos szemöldök alatt,
a behúzott farkú,
dögevő hiéna csonttörő pofája felett.
Az utcaképen megint a szebb jövő világol,
és amint kanálisán keresztül
az ürülék folyóba,
úgy ömlik plakátjain és álhírein át
lelkekbe a mocsok.
Panellakásokat bombáz szét
részegen-hagymázas, esztelen ötlet;
pofádba bronírt rókakép röhög;
a falakra festve arab-cigányok háztüzek között
csonkára rajzolt gyermektesteket ölnek,
csak a hatalom hízik.
A sunyító gyávaság itt örök.
A lázakból szavak potyognak,
mint lószar-pöröly csépelnek szét élő szövetet.
Jövője nincs már fiatalnak, agganak,
itt országvesztő főurak kapnak dicséretet.
Deszkázott kirakatok verik
arcélünket vissza
lerothadt villamossínek között.
Emitt egy szakállas polgár
olcsó borát üvegből issza
A szenny a többség szívébe költözött.
Korcsmába lépnél? Még szabad.
A házi főzet
réz íze át sem üt a kábaságon.
Odébb egy kórház dől össze,
éppen a halottakat szállítja el
a vállalkozó egy óriás lapáton.
Amott egy potentát siet.
Gyíkbőr táskáján jól élne évig
egy öt gyermekes család.
Magából fiatalt külföldre kivet,
elűz e romhalmazzá vált nemzetgazdaság.
Vitáznak bent a házban.
Röhögnek rajtad álviták:
mennyi legyen holnap a képviselő-fizetés.
Az ágyon nyomorékok fetrengnek delírium-lázban:
gyógyszer, és kötszer az hiány,
az ápoló és orvos is kevés.
Műfüvön rókázik korunknak hőse,
a tömegek közmunkába mennek hétszámra, gyalog.
Ha nem vagy senkinek sem ismerőse,
holnapra a te szemed is kopogni fog.
De jobban teljesít a nemzet!
És holnapra még jobban talán.
Az, akit apja ebbe a világba nemzett,
csak szavazócédula a Párt plakátfalán.
A nyár mezője még övé:
a réten ott virít a méteres medvetalp,
és ha jövőképe túl sötét,
és szólna, hát jobb, ha halk:
elferdül majd az orrsövény.
Idegünk most túl laza háló:
folyton kisiklik belőle múltunk.
Már megint pár tucat báró
szabja meg jövőtlenségünk, sorsunk,
és nem tanulunk: csak tapsolunk magunkban;
mint szenny, freccsen égre a tudatlan tömeg.
Vigasztalást találunk dohányban, borunkban.
Életünket majd fiunk fizeti meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.