Körbe-körbe mozdulatlan
egyre járni. Zúg a katlan,
bugyborékol, úgy rotyog.
Égen csillag nem ragyog.
Faltól falig, oda-vissza.
Aki a csend vizét issza,
és csak magában motyog,
annak szíve sem ragyog.
Körbe-körbe, mozdulatlan,
nem jut el, tagadhatatlan,
sehová sem emberünk.
Nem jutunk, csak szenvedünk.
Faltól falig vinni terhet,
az ember csak erre termett?
Soha nincsen szárnyalás,
csak pokol-öngyulladás?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.