2017. június 18., vasárnap

Körbe-körbe

Körbe-körbe mozdulatlan
egyre járni. Zúg a katlan,
bugyborékol, úgy rotyog.
Égen csillag nem ragyog.

Faltól falig, oda-vissza.
Aki a csend vizét issza,
és csak magában motyog,
annak szíve sem ragyog.

Körbe-körbe, mozdulatlan,
nem jut el, tagadhatatlan,
sehová sem emberünk.
Nem jutunk, csak szenvedünk.

Faltól falig vinni terhet,
az ember csak erre termett?
Soha nincsen szárnyalás,
csak pokol-öngyulladás?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.