A doksi témakörei az első oldalon kifejtettek szerint az alábbiak:
- A kereszténységre való utalás az alkotmányban, mint a magyar államiság fennmaradásának letéteményese.
Az a hagymázas őrült, aki ilyeneket képzeleg, ezen állítása alapján tehát a Magyar államiságot eleve fenn nem maradtnak tételezi. A tervezett utalás így logikai önellentmondást hordoz rögtön a tervezett Alkotmány tervezett preambulumában: ugyanis, ha a kereszténység a magyar állam fennmaradásának és folyamatosságának alapfeltétele, akkor a magyar állam egy fél évszázada megszűnt létezni, tehát nem lehet folyamatos. Aki ezt a baromságot kitalálta, rögtön be is vonulhatna a az ismételten megnyíló lipótmezei inztézménybe, hiszen nem csak semmire alapozva képzel el egy államot, hanem a folyamatosság fogalmát sem képes a megszakítottság fogalmától megkülönböztetni. Ráadásul egész környezetében nem akad egyetlen logikusan gondolkodó munkatársa (vagy szerkesztő társa) sem, ami erre a nüansznyi ellentmondásra képes lenne figyelmét felhívni. A köztársasági elnök Úrról (aki inkább Úr, mint köztársasági elnök, ezért a kezdőbetűk) ilyen értelmi színvonalat már eleve nem tételezünk föl, hiszen maga járul a hivatala szerint általa kinevezendő miniszterelnök beosztottjához törvényeket aláírni.
- A szent korona tana kifejezetten nevetségesnek mutat egy európai ország alkotmányában a Nagy Francia Forradalom, az Angol Polgári Forradalom és az Amerikai Szabadságharc és Függetlenségi Háború, a három magyar forradalom után, melyek közül a második éppen a leendő szentséges relikviának az államisági jelképtől való megfosztását (lásd még trónfosztás) tűzte ki céljául.
- Magyaroszág az alkotmány szerint lesz ismét sportnemzet. Erre kötelez bennünket a sportolóból lett zsebállamfő igényére az alaptörvénybe kerülő alapelv. Minden valószínűség szerint ismét örülhetünk majd a magyar labdarúgás - mint legnépszerűbb hazai sportunk - olimpiai és világbajnoki győzelmei sorozatának. Az ehhez szükséges pénzt sztahanovista szénbányászaink 300%-os terv-túlteljesítései nyilván könnyedén előteremtik majd: "Elvtárs, a csákányt jó mélyre vágd!"
További javaslataim még a sport támogatására szükséges pénz előteremtéséhez a szén- és vasérc országának megvalósításán túlmenően:
- a méltatlanul abbahagyott narancstermesztési kísérletek azonnali újraindítása az Állami Narancskutató Intézet irányítása mellett,
- a gumipitypang vetésterületének 0-ról való tetemes megnövelése,
- a gyapottermelésnek a boldog békeidők (1950-1956 közötti időszak) termelési szintjének legalább 100000 -szeresére való növelése.
A hosszas előszó római (Pál levele a rómaiakhoz jegyében?) I-gyel jelzett fejezete (előszó fejezete?) azt taglalja, van-e szerepe a kereszténységnek az alkotmányban. Miután a Magyar Köztársaság vezető oligarhciája, élén a Zemberek Vezérével, Zorbán Siktorral úgy gondolja, nyilvánvalóan van. Részletkérdés, hogy az újkori köztársaság fogalma a polgári demokráciák kialakulásához kötődik, ami tudvalevőleg egész Európában keresztény-ellenességével (főleg katolicizmus-ellenességével) hódított, mivel a (katolikus) egyház bizonyult a feltörekvő polgárság legnagyobb ellenfelének, hiszen a tőkefelhalmozásban, a tőkés bővített újratermelésben, így a gazdaság felvirágzásában leginkább ellenérdekelt nemességnek legalapvetőbb eszmei támogatója volt mindenütt. Ezután a magát a XXI. század második évtizedében polgárinak hazudó kormány által szerkesztett tákolmány alapelvévé teszi a polgárság eredeti ellenségének eszmerendszerét. Ehhez további hozzáfűzni valónk nincs is. A zötlet ezektől a (ga)zemberektől nem meglepő. Előre a XVII. századi Európa újjáépítésére!
Az ezek után következő történeti fejtegetés azért némileg pontatlan, hiszen a kereszténység történetét egyenes vonalúként mutatja be Európában és Magyarország területén. A fejtegetés nyilván Bizánctól eredezteti a magyar államiságot a bizánci kereszténység közvetítésével, hiszen egyébként irreleváns lenne egy XXI. századi alkotmány preambulum tervezeteként a fejtegetés a bizánci közvetítésről. A keresztény alapok fejtegetéséből egyébiránt nem derül ki, hogy a leendő tákolmány melyi sokház-egyednek szánja a kereszténység, mint olyan képviseletét, lévén a jelenlegi kormányfő és felesége más vallású. Majd otthon eldöntik egymás között?
A hosszas értekezés még egy mellékvágást is (ja kérem, a plajbász, aki feltehetőleg aláírja, egykoron vívó volt!) tesz az Európai Unió felé is, kifogásolván, hogy nem került be a vallás a Lisszaboni Szerződésbe.
A következő 10-egynéhány oldal a fentiekhez hasonló, egy XXI. századi tőkés - vagy ókeresztény kommunista? - alapokon tervezett állam szempontjából tökéletesen irreleváns baromságokat válogat még össze az európai történelemből, ahelyett, hogy kimondaná: Olyan jogállamot csinálunk, ha beledöglötök is, amiben az általunk létrehozott tetszőleges egyház általunk lérehozandó inkvizíciója bárkit bármikor bármilyen indokkal perbe foghat, és ez ellen a jelen tákolmány alapján senkinek semmilyen felszólamlási joga nem lesz.
Tekintsünk most el az olyan stiláris finomságoktól, hogy a szöveg egyszer egyes szám első személyben ír "saját értelmezésemben", máskor pedig királyi demokratikus többes számban "magunk részéről", így jótékonyan homályossá teszi a szerzőséget.
Ennyi elég is lenne Zorbán Siktornak, amíg jó polgári hagyomány (lásd még Bécs, 1848., Budapest, 1956.) szerint egy pesti lámpavason meg nem találja végleges helyét.
A 16. oldal után áttérnek az anyanyelv történetének fejtegetésére. Ennek elemzésnek dilettantizmusát már semmi kedvem még a fentiekhez hasonlatos részletességgel sem kivesézni, meg kell említenem ellenben, hogy a "nyelvünket ez időtájt leginkább veszélyeztető jelenségek górcső alá vétele és lajstromozása" kifejezés meglehetős nyelvi leleményességről tesz tanúbizonyságot valami más nyelvben, mint a magyar.
Az olyan mondatok, mint: "Mindennapi életritmusunk felgyorsulása, az elektronikus levelezés térhódítása a nyelvhasználat eszköz-jellegének kidomborodását eredményezi." tiszta germanizmusok. Magyar ember ilyen mondatot nem, hogy le nem ír, meg sem ért. Én ezt valahogy - ha már - így írnám magyarul:
Mivel egyre pörgőbb ritmusban éljük mindennapi életünket, és napi kommunikációs gyakorlatunkban egyre nagyobb hangsúllyal szerepelnek az elektronikus levelezés rövidítései, anyanyelvünket egyre inkább eszközként használjuk.
Nos a mondat szenvedőből a magyar nyelvnek megfelelő állító szerkezetűvé alakításával kiderül, hogy semmit nem állít.
Azt a mondatot, ami szerint anyanyelvünk érzelemrokonító forrasztékot létesít, már meg sem kísérelem elemezni.
Mindehhez hozzátenném: a nyelvet nem uralni kell annak, aki meg akarja értetni magát. Ez bolsevik apparát-zagyvaság. Uralni a nyelvet annak a diktátornak kell, aki nap-mint-nap visszafelé át kívánja alakítani is alattvalóinak gondolkodását, jó kommunistaként be kívánja vezetni az újbeszél és a már fél évszázada megálmodott történelem helyesbítés duplapluszjó antiutopisztikus ideáját a valóságba.
Hogy mi a túró (hogy erősebb kifejezést kiskorú olvasóim erkölcseinek megővása érdekében ne használjak) az "alaptörvényi szintű kinyilatkoztatás", mint fogalom, már meg sem merem kérdezni.
Megjegyzem: a bekezdés utolsó mondata nyelvtanilag is helytelen: a magyar nyelven megnyitott idéző jelet valahol be is kell zárni! Sőt a magyar nyelvben az idézett mondat első kezdőbetűjét is nagy betűvel írjuk. Ebből következően e bekezdés megkezdett "javasolt mondata" még 16 oldalon keresztül folytatódik, meglehetősen sok mondat közi központozással és belső (idéző jelen belüli) idéző jelekkel tarkítva.
Az Alkotmány - mint egy állam jogrendszerében alapvető jogszabály és jogforrás: lásd még alaptörvény - funkcióiról nyilván egyetlen a linken található szöveget összeállító ürge sem olvasott még soha semmit, bár a közigazgatási dolgozók mindegyikének "megfelelt" szinten kellett (volna) vizsgáznia a közigazgatási alapvizsga anyagából, és beosztásának, életkorának megfelelő besorolása eléréséhez törvény szerint le kellett tennie a közigazgatási szakvizsgát is. Ezen vizsgák mindegyikének anyaga ugyanis meglehetősen hosszasan fejtegeti az Alkotmány(ok) általános fogalmát, azok tartalmát és szerepét egy jogállam jogrendszerében. Egyszeri átolvasásukra is nyilvánvalóvá válik, hogy a fenti linken található dokumentum nem felel meg egy alaptörvény előkészítő anyagának, az enyémnél is nagyobb dilettantizmusról, és a Magyar Köztársaság államfőjénél (álamfőlyénél) is mélyebb szervilizmusról tanuskodik.
Az összes állampolgári jog és kötelezettség felsorolása, az államforma meghatározása, az állami intézmények jogállásának szerepe és feladataiknak kötelezettségeiknek részletezése hiányzik belőle, valószínűleg nem véletlenül. Eszmei szerzői ezeket a kérdéseket valószínűleg a véglegesnek szánt tákolmány tervezetébe sem veszik be, így modernizálván a jog államáról eddig alkotott hibás elképzeléseket.
A vizsgaanyag szerint az alkotmány tartalmazza:
• az adott ország gazdasági és társadalmi rendjére, állam- és kormányformájára,
• az alapvető jogokra és kötelességekre, valamint
• az állami szervek egyes típusainak szervezetére és működésére vonatkozó legfontosabb
szabályokat.
A fenti linken található szösszenet csak az adott ország társadalmi rendjére, állam- és kormányformájára, a benne kialakítandó alapvető jogokra és kötelességekre (eltekintve a sportolási alapjogtól és a gyermeki alapjogoktól, melyek amúgy is állampolgári jogok voltak eddig is, tessék megkérdezni egy alkotmányjogászt), valamint az állami szervezetek egyes típusaira és működésére vonatkozó legfontosabb szabályok hiányoznak belőle.
Ezeket a baromságokat írta alá a Jogi, Alkotmányossági és Közigazgatási hivatalvezető
Dr Cservák Csaba hivatkozva arra, hogy "az elnök úr" gondolatait is tartalmazza (nyilván a sportoláshoz való alkotmányos alapjog témakörében). Hogy a zelnök úr mikor tette le a vizsgát alkotmányjogból, ezt talán tőle szíveskedjenek megkérdezni. Egyébként is kirúgják egy - két éven belül (jav: lemondott magától is, miután kiderült, hogy csaló: köztörvényes bűnöző).
A fentiek alapján levonható a tanulság: az adott linken található dokumentumnak semmi kapcsolata nincs az Alkotmánnyal, mint alaptörvénnyel, azaz még tartalma is ellentmondásban van saját címével - a jelenleg hatályos magyar jogrend szerint. Ergo: az alkotmányozás folyamatában részt vevő, azt irányító Bizottság jogellenes tevékenységet folytat.
Ezúton kérem föl a megfelelő államigazgatási szerveket a jogrend helyreállítására!
