Tudod, a rossebet!
Most már csak vén szaros vagyok,
és ártani az életben
már senkinek sem fogok.
Ne félj hát tőlem, mert hiszen
több évem, mint fogam,
s ha bármit is remélni mernék,
mindaz hasztalan.
Tudod, ha harminc évem lenne,
most jól vigyázhatnál,
de kételkedj csak bátran benne!
Elmúlt az a nyár.
Hát már félni tőlem többé
nem is érdemes,
ha ártani akarnék még,
tudnék? A rossebet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.