Titánium pumpát tetetek majd mellkasomba,
hogy a túlnyomásnak ellenálljon,
ereimből fröcsögjön vérem csak bomolva,
hogy a légbe szerteszálljon!
Színszűrőt szemembe, és fülembe filtert,
kizárni onnan minden mocskot,
zöldes nyákkal fröcsögő filisztert:
ne mondja senki, hogy’ legyek boldog!
Nem érdekel, mit ír a Nagy Könyv.
Nem olvasok Koránt hajnalban.
Nem jegyzem, ha véget ér a nagyböjt,
ami voltam, én máig az maradtam.
Titánium pumpát mellkasomba,
ha szívem szétszakadna végre!
Nem emlékszem majd semmi rosszra,
csakis a jóra és a szépre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.