az őz: egy pettyes kis gida.
Sötét bokrok rejtekében
követi óvón őt a mama.
Összerezzen egy roppanásra.
A fák koronája is neszez:
a szellő ugrik ágról-ágra,
de a zaj forrása nem ez.
A lesre tekint a Hold sápadtan,
bár a karéja egyre fogy,
mert ha kezemből fegyver roppan,
a kis gida holtan a földre rogy.
De most én is csak a fákat nézem:
fekete lombjuk hogy' sutyorog.
Elragadtak engem egészen,
s visznek a Holdba a gondolatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.