Hogy nem borít el hajsátor,
förgeteg rombolta várban
menedékért kiabáltam.
Nem hallotta senki soha,
halkan szóltam mindig, noha
régen rágnak fehér férgek.
Már tegnapomtól is félek.
Nem volt soha semmi igaz:
hetedíziglen sincs vigasz.
Vagy ha van is, nem én látom,
az élet csak egy rémálom.
Virágaim elhervadtak,
csermelyeim kiszáradtak,
hiába jön tavaszra nyár,
hitet bennem már nem talál.
Ködkonda dúlja vetésem.
Sorsomnak ura egészben
nem lehetek többé soha:
mert az édes csak mostoha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.