ha fázott, senki be nem takarta.
Szívén a magány hegedült,
azon járt agya, hogy milyen marha.
Folyton az éveit nézte:
hátra még sok van belőlük vajon?
eltöprengett, hogy mi végre
érdemes fölkelni egy hajnalon.
Nem nézett már hegysörényre,
hátha villan még ott egy-egy levél,
hiába jött tavasz télre,
hóolvadást már nem nagyon remélt.
Számított még vagy tíz évre.
annyit még térden állva is leél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.