Nem voltak könnyűdek a szavak.
Közelebb élt emberhez az Isten,
forróbban izzottak a nyarak.
Akkoriban még bennünk élt a szép.
Akkoriban a rút elbukott,
úgy hallgathattunk tündérmesét,
mint aki valóról hallhatott.
Akkoriban tisztább volt az élet.
Hittük, hogy jön majd egy szerelem.
Boldogan jártuk az erdőt, rétet,
barangolunk völgyön, hegyeken.
Nem zavart, ha felhő szállt az égre:
majd eloszlik, és felsüt a Nap!
Nem számoltunk, csak jóra és szépre,
hittük, lesz az élet boldogabb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.