Elkeserítenek engem a gondok,
és nem tehet helyre se' már a tavasz.
Egyre csak érzem, nem vagyok boldog,
és vágyom a létet, mint a kamasz.
Messzire futnék, hogyha lehetne,
hogyha egy új lét várna reám,
de jól tudom, nem mehetek föl a hegyre,
s dalra hiába nyílik a szám.
Elmenekül már tőlem az élet.
Szürke a nappal, csöndes az est.
Életem most már, attól félek,
egyre sötétebb árnyakat fest.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.