vagy rőt lánggal, izzón lobog.
Téged, ha mást nem éget meg,
emésztenek tűzoszlopok.
Örvénylik, száguld szilajul,
mint az árvíz, úgy hömpölyög,
elragad, és forgat vadul;
ég, föld zeng, villámlik, dörög.
Tépi, marcangolja lelked,
folyékony tűz árad beléd,
csábít, őrületbe kerget,
elveszítesz minden reményt,
s mire végre elfelejted,
kívánnád, ha lehetne még.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.