2013. április 19., péntek

Puszta kertben

I verzió

Sivár kert az, amiben élek.
Soha nem jár erre egy lélek.
Ágak terméstől nem roskadnak,
ha már vége lett a tavasznak,
s csendesen, mint őz
besétál az ősz.

Napfény nem ragyogja a kertet.
Haj! Pedig szép gyümölcsöt termett.
Némelyike már rég beérett,
szirmokat, sok hófehéret
fagyos-hideg szél
fújta szerteszét.

II. verzió

Sivár lett a kert. Az, amiben élek.
Soha nem jár erre egy teremtett lélek.
Faágak terméstől többé nem roskadnak,
hiszen vége lett már minden tavaszomnak,
s rozsdabarna avaron becsattog az ősz.

Napfény nem ragyogja ma már be a kertet.
Haj! Pedig valaha szép gyümölcsöt termett.
Némelyike mára már régen beérett,
a virágszirmokat, a sok-sok hófehéret
fagyos-hideg őszi szél fújta szerteszét.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.