A zsombékos szinte gőzölög.
Pár fa csendben áll a gyenge szélben,
nem dúl szélvihar most, nem dörög.
A lég rezeg, hisz távol még az este.
A napkorong az égen úgy ragyog,
mintha gyémánttűzzel lenne festve.
Szinte már majdnem boldog vagyok.
Egy nyúl inal keresztül most a réten.
Fenn az égen pacsirta dalol.
A szívem nem szomorú, úgy, mint régen,
mintha várnának rám valahol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.