Naplójegyzet

Nem neked írok, csakis magamnak.

Akit ma a piedesztálra raknak,

az egy színváltó kaméleon,

aki fennen trónol a negyvennyolcas ormokon.

Nem érdekelt, és soha többé

nem is érdekelhet a három T,

és lázárok kétfenekű elvtársai

nem szabják meg, hogyan látunk mi,

igaz emberek, magyarok,

mind, akiknek a gyomra forog,

öklendezi a sárgásszöld hányadékot,

látván, mit művelnek a rothadékok,

a Gondolattal,

azok, akiket nyakunkra hoztunk.

Olyan utakon járok,

amilyeneken én akarok,

és olyanná sohasem válok,

hogy jóváhagyjanak holmi latrok.

Nekem ne szabják meg mások,

miről írok; jelzősen avagy szikáran,

mert én önmagamban ások.

Szavaimat soha nem szitáltam

át semmiféle rostán.

Amit gondolok, mindent kitártam,
de bérmentesítve nem küldöm postán,
nem nyomom le torkodon,
hogy olvassák Tokodon,
és Pesten sem harsogják  szónokok,
plakátok nem üvöltik széjjel,
nem zengik színpadon gitárok,
terjesztik fizetett agitátorok kéjjel.

Jelzőimet magam válogattam,
és ha a szótag szám nem klappol, vagy döccen a rímem,
Istenem! Legfeljebb nem lesz nagy hírem;
én nem találok kivetnivalót abban,
hiszen én csakis magamnak írok, nem neked,
és ha ennek ellenére kedveled,
akkor mondhatom: valamit hazámnak adtam.