Felfénylő tűz ragyog a gyémánt jég mögött,
az eresz csillogó fényekbe öltözött.
Szinte már elolvad a nagy-nagy örömtől
a lelógó jégcsap: leesik, csörömpöl.
Felsütött a kerek Nap végre az égen,
a hó is elolvad az udvar végében,
s mintha ezer patak indulna új útra,
csorog, csobog a víz. Ki gondol a múltra!?
Pár nap és megjönnek útjukról a fecskék,
s egyre később lesznek sötétek az esték.
Jókor reggel fölkel már a Nap az égre,
sugarával ébreszt: Hé! Dolgozni kéne!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.