mintha tőled már elmennék.
Úgy csókoltam meg az orcád,
akárcsak, ha emlék lennék.
Azóta kéretlen vendég
látogatja éjszakáim,
mintha Jákob volnék, s nem rég
nem én lettem volna Káin.
Füstöm lent terjeng, laposan,
nem gomolyog föl az égbe,
a felhők közé habosan.
Nem tekintek messzeségbe,
indulok is hamarosan
utánad a sehol-létbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.