Ragyogjon át fénnyé sötét éjszakám!
Nem megyek sötétbe most már ezután.
Vonuljanak ellenemre seregek,
hitem soha többé már nem didereg.
Nem vagyok hajlandó sötétben élni,
távol minden fénytől, reszketve félni.
Nem arra tartok, ahova hajt az ár,
lélekben maradok már szabad madár.
Lobogjon a máglya! Szálljon füst, korom,
sorsommal még akkor sem alkudozom.
Úgy veszem, ami jön, mintha már mennék,
és volna életem csak poros emlék.
Ha egykor majd végleg sötétbe megyek,
mert rám borulnak a végső fellegek,
legyen itt ez írás: sorsom megértem;
és jel arról: egykor e földön éltem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.